Users First

Ez egy teljesen szubjektív dolog.

Megkérdezték tőlem, mit gondolok, hol tart Magyarországon a UX 2014-ben. Kis gondolkozás után a gibsoni választ tudtam csak adni:

"A jövő már itt van, csak nem egyenletesen oszlik el".

Kitaláltam egy abszolút mesterkélt, durva felosztást arra, hogy hogyan lehet ezt szemlélni:

Itt az uborkaszezon, a kutatások ideális ideje. A wireframe-jeidre úgyse kapsz választ a döntéshozóktól két hónapig, a brainstorming meetingek is csak augusztus második felétől indulnak be, akkor viszont a kánikula és az addig elfogyasztott ajzószerek hatására sokszoros erővel és kreativitással.

Szóval ha eddig nem tetted, itt az ideje kimenni terepre: 

Először is készíts egy rövid kutatási tervet

Nem kell sok, 5 kérdés. Milyen mobilalkalmazásokat használsz gyakran, duplaklikkelnél-e az ájfónodon hogy mik futnak most, Mi a kapcsolatod X dologgal, esetleg az appodban/weboldaladon megkeresné-e a szemed láttára erre és erre a kérdésre a választ. 

Szerezz egy doboz csokit

Holnap interjúra (field research) viszek ki programozókat. Mivel az ügyfél (felhasználó) élesben fog dolgozni, határidőre, teljes lesz a káosz. 

Úgy gondoltam, érdemes lenne kiegészíteni Portigal részvételi útmutatóját még néhány ponttal:

Megkértek, hogy szedjek össze valami rövidített anyagot a felhasználói interjúkról, gondoltam, akkor már kirakom ide is. 

Diszklémer: a felhasználói interjú egy elég szenzitív terület, jobb ha szakemberre bízzuk. Meg kell tanulni nem akarni általunk elképzelt válaszokat hallani és rákérdezni az evidensnek gondolt dolgokra. Meg kell tanulni figyelni is, ami sokszor még nehezebb. Ráadásul a legjobb, ha a kérdezőnek nincs érdekeltsége a projekt sikerében, ezért semleges tud maradni. 

Vannak erről remek szakkönyvek (specifikusan Portigal Interviewing Users-e, de pszichoterápiás könyvek egy része is jól használható szerintem). 

Ezen túl vannak előadások: Pónya Judit előadása, Kovács Zsuzsa előadása (23. perctől). Judit valami workshopokat is emlegetett a témában, erről az info@fluxon.hu címen lehet nála és Kolboidnál érdeklődni.

Szóval lássuk a listát, mire is kell figyelned az interjúztatáskor?

Nem vagyok térképész. Történetesen együtt dolgoztam egy zseniális térképésszel valamikor évekkel ezelőtt néhány terméken egy híres cég térképtervezési osztályán, ill. volt két térképes startupom. 

Azért foglalkoztam 2006 óta térképekkel, mert rettenet rossz tájékozódási képességem van, úgy is mondhatjuk, diszkartográfiás vagyok. Meg mert akkor jelent meg a Google Maps API és minőségi műholdkép Budapestre..

Szóval most a választási térképek hajrájában hadd mondjak el néhány dolgot:

Minden nézetben értelmezhető vizuális hierarchia kell

Hol a fenében vagyok? Jubileumi Park, Gellért Hegy - Forrás: OpenStreetMap.org

A térképre a legegyszerűbben úgy lehet gondolni, mint egy olyan ábrára, aminek abszolút reszponzív módon jól kell kinéznie. Belezoomolnak, elmozgatják, majd a macska leborít egy vázát és értelmezhetőnek kell lennie a képernyőnek amikor visszanéznek.

Különösen igaz ez az első nézetre, vagy automata nézetekre (pl. keresési találatok zoomja, linkelt nézetek)

Nyilván a mozgás is ad valamennyi kontextust, de tisztán erre ne hagyatkozzunk, mert a felhasználó bármikor kontextust veszíthet (MACSKA!).

A térkép a képernyőhöz képest legyen méretezett

Nem véletlen, hogy a legtöbb esetben bounding box-ot adunk meg: ezeknek a dolgoknak kell szerepelnie a térképnek szánt helyen. Legyünk reszponzívak, a térkép egy ábra. 

Minden zoomlevel külön térkép

A zoomlevel meghatározza a részletezettséget

A zoomlevelre úgy kéne gondolni mint egy olyan térképre aminek van köze az előző zoomlevel térképéhez meg a következő zoomlevel térképéhez de alapvetően egy külön térkép. (Ettől Google Maps és nem Map)

Nem ugyanazt kell megjeleníteni nagyobban. Ha nincs más mondanivalónk, ráadásul a tájékozódást segítő tereptárgyakat (featúrákat) is kikapcsoltuk/letakartuk, akkor ne legyen nagyítható a térkép tovább.

Példa: egy áttekintő országtérképen elég ha megyék vannak, esetleg választókörzetek, nem feltétlenül kellenek rá városok.

De egy megyetérképen ne ugyanezek legyenek nagyobb kontúrokkal, mert nem ad plusz információt.

A térképes tájékozódás alapja az ismert tájékozódási pontok és formák

Az üres terület nem térkép.

A térkép elsődleges célja hogy egy viszonyrendszert hozzon létre az ábrázolt adat és a már megszerzett ismeretek között.

Kevesen töltöttek órákat repülve Magyarország felett. Viszont a közoktatásban 8 évig görnyedhettünk a rántotthús felett és tanulhattuk, mi mit jelent rajta, ezért ismerős.

Ha egy térképen nincsenek olyan dolgok, amiket a felhasználó ismerhet akár kategóriaszinten (pl. ez egy város, ez egy folyó, ez egy kereszteződés, ez egy templom stb), akár formaszinten (ez Magyarország, ez Európa, ez Budapest), nem fog tudni tájékozódni, nincs mihez viszonyítania. 

Használj ismert felosztásokat

A választási körzetek nem képeznek önálló, közismert térképészeti egységeket

Az egyetlen ember aki tudja, hol vannak a választási kerületek határai idén az Áder János. Vagy ő sem. Az a helyzet, hogy ez az idei felosztás nem tisztán topológiai alapon dőlt el. Pusztán erre ne hagyatkozzunk.

Ismert felosztások magyar felhasználók esetén:

• Magyarország az EU-n belül (rántotthús)
• Magyarország megyéi
• Budapest helyzete Magyarországon
• Budapest kerületei
• Európa országai

Odaírhatnám a végére hogy világ országai, de naivitás lenne. Már Európa országai is agytorna tud lenni, szóval itt nagyjából álljunk meg. (A felhasználónak ez felesleges agytorna. Szórakozni, tájékozódni jött, nem az ábrádat térképedet bogarászni hogy te mit is akarsz.)

Tehát ha pl. választási felosztásokat szeretne valaki csinálni, nem árt ha ezeket a megyehatárokon belül teszi, és a megyehatárok valahogy jelölve vannak.

Az se egy rossz gondolat, hogy ha első körben csak megyékre osztja az országot, és valamely más zoomlevelen kezdi el mutatni csak a megyéken belüli választókörzeti felosztásokat.

Legyenek a térképeden folyók

Feladat: Szolnok megtalálása a jobb oldali térképen

Magyarország vaktérképe tartalmazza a Dunát és a Tiszát is, ha már a városokat nem rakjuk fel.

A Balaton valahogy majdnem minden Magyarországtérképen rajt van. Ez tök jó mert segít belőni Vas, Veszprém, Somogy és Zala megyéket. De az Alföldön rendet rakni tipikusan csak a Tisza vonalán lehet. Sok sikert Baja belövéséhez is Duna nélkül.

A térképen tájékozódni kell tudni egérlebegtetés (mouseover) nélkül is

Túl azon hogy a térkép egy ábra, 2014-ben ehhez túl sok mobiltelefon és tablet forog a piacon.

Ennek általában az a következménye, hogy labelek (feliratok) kell hogy kerüljenek a térképre. Ez lehet hogy a grafikusok rémálma, ha csak dísziteni akarunk a térképpel akkor nem kell, de ha azt gondoljuk, hogy a felhasználó valamit kezdeni is akar vele, akkor nem árt ha vannak feliratok a térképen.

Értelemszerűen nem minden információt kell megjeleníteni a térképen: az OpenStreetmap.org a ló közmondásos másik oldala, ahol van egy csomó olyan ikon, amikről nem tudni, mit takarnak pontosan, mivel nem interaktívak. Látszik hogy ott van egy buszmegálló, de hogy az melyik busz megállója, az a térképből nem derül ki. Amíg nem akarok a környéken buszozni, nem érdekes (ergo nem baj hogy nincs odaírva), de amint igen...

Értem én, hogy buszmegállók, de melyik visz engem hova? (Karinthy Frigyes út, Forrás: OpenStreetMap)

A POI egy tájékozódási forma

Nem, a második képen sem egy medúzafajt látunk

Fogalmam sincs hol van Bágyogszovát pontosan a térképen. De tudom, hogy Csorna és Enese között van félúton. Ehhez viszont kéne nekem Csorna és Enese, esetleg Csorna és Győr. 

A nagyvárosok igenis tájékozódási pontot jelentenek. Van, hogy egy megyéről csak azt tudom, hogy mi a megyeszékhelye, rosszabb esetben azt sem.

Különösen csúnya ez, ha a mellékelt írásban városokról beszélnek, miközben a térképen egy darab város nincs. 

Tájékozódási pont lehet amúgy a forgalmas közlekedési hálózat, csomópont is (próbáljuk meg belőni a Hősök terét anélkül, hogy látnánk a három Körutat meg az Andrássy-t egy Budapest-térképen), vagy bármi, ami jellegzetes és tereptárgyként beszélünk róla (körtéri Gomba, Jégbüfé, Óra a Nyugatinál…)

Általánosságban el lehet mondani, hogy ha egy térkép egy szöveget illusztrál, akkor a szövegben szereplő tájékozódási pontok (M1-es autópálya, Hősök tere, Győr-Moson Sopron Megye, Kaposvár) legyenek rajt a térképen.

Térképeket használati esetekre tervezünk

A térképek arra vannak, hogy megválaszoljanak kérdéseket, méghozzá különösebb gondolkozás nélkül. Ha gondolkozni kell hozzá, akkor már hiába vizuális. 

Listázzuk ezeket a kérdéseket és kérjünk meg embereket hogy hangosan mondják el, ahogy ehhez keresik az elemeket a térképen. Gondosan figyeljük meg, milyen szavakat használnak - város, folyó, kereszteződések nevei, minden amit a térképen jelölni lehet. 

A nagyításnak van storyboardja

Nagyítási flow példa választási térképekre

Ha tudjuk hogy a térképet nagyítani, mozgatni fogják (mert mondjuk megengedtük nekik), akkor ehhez készítsünk egy elvi storyboard-ot, és ehhez építsük fel a térképet, ne csak odarakjuk.

Ha a kérdéseket meg lehet válaszolni egyetlen ábrában, akkor tegyük inkább azt oda, ne töltessünk interaktív térképet. 

A térképészet ennél sokkal nagyobb kérdés

Ha valaki térképekkel akar foglalkozni, legjobb, ha szerez egy térképészt. Nagyon sok dolog van amiről én nem írtam, valószínűleg még több, amiről nem is tudok, szóval ha ilyenekkel akarsz foglalkozni,lehet érdemes megkérdezni olyasvalakit aki ezt tanulta.

Egy nagyon jól szervezett meetupon vagyunk túl, ahol nagyon fontos dolgok hangzottak el az előadóktól. A gondolat azonban nem hagy nyugodni: bár a Prezi meglehetősen komplex méréseket végez, a legtöbb magyar weboldal ott tart, hogy Google Analytics.

Félreértés ne essék, a Google Analytics remek tool, a két GA-s előadó, Kisvirág és Longhand pedig mindketten nagyszerű szakemberek, akik nagyon fontos (és néhol számomra is meglepő) dolgokat mondtak el az előadásaikban. Ingyen is van, ami kétségtelenül árelőnyt jelent a magyar piacon.

De mit lehet használni a GA-n kívül?

Néhány felvetés...

ClickTale (link)

A ClickTale egyszerre kvantitatív és kvalitatív eszköz. A felhasználói videókon kívül van:

• Egér klikk- és egérmozgás hőtérkép, scrollelérés: az egér mozgása és a felhasználó szemfókusza közti összefüggésről volt szó meetupon, de az is látszik, hol zavarodtak össze a felhasználók (ott ugyanis sokan köröznek az egérrel)
• Űrlapanalitika: az egyes mezőkön töltött tétovázások mutathatják, mik az igazi akadályok az űrlap kitöltésében
• Konverziós tölcsér: igen, ilyen van a GA-ban is, csak épp bármelyik lépésnél kereshetünk konkrét példákat (videóval) a lépés elhagyására, amiből megérthetjük, mi is történik

A ClickTale azért fontos, mert képes az adat mögé rakni a történetet - a kvantitatív kutatás mögé kvalitatív információkat. Ezen kívül nem kell kutatási panel hozzá, ellentétben az OptimalWorkshoppal.

Kvantitatív kutatás témában itt írtam róla - Varga Csaba kvalitatív kutatásos slide-jai pedig itt vannak

Optimal: TreeJack (link)

Menütesztelésre. Pillanatok alatt kideríthető, jó-e a menü.

A saját TreeJack review-m itt található

Optimal: ChalkMark (link)

Hova kerüljön ez a gomb? Érteni fogják-e a felhasználók az új dizájnt? Sőt, mondok jobbat: Csongor kitalálta, hogy ikonok és funkciók párosításához használja. 

Optimal: OptimalSort (link)

Menük létrehozása, újrastruktúrálása - Csaba előadása sokkal érdekesebb róla

Google Forms

Amit nem lehet megkérdezni Optimal toolokkal, azt meg lehet kérdezni Google Forms-szal. Ráadásul ingyen is van. Akinek ennél több kell, annak ott a SurveyMonkey

+1 felhasználói tesztelés

Bár sokan sokszor elmondtuk, nem elég tudni azt hogy valami változik, érdemes tudni azt hogy miért történik. Mindig fontos mögérakni a sztorit, ez a meggyőzésben is segít, ha van egy hanggal-videóval ellátott felhasználótesztünk.

Személy szerint az expert és heurisztikus review-kat (azaz hogy Béla, a SEO tanácsadó/UX designer átnézi az oldalt majd egy Word doksiban leírja hogy szerinte mi nem jó) örökre elfelejtetném mindenkivel.

A felhasználó fejének ugyanis az az elsődleges és alapvető tulajdonsága, hogy valaki más nyakán van. 

Mindez nem jelenti azt, hogy ki kéne dobni a Google Analytics-et: egy nagyon jól összeállított szoftvercsomag, ingyen van és sokan értenek hozzá. Pusztán azt jelenti, hogy 

• Sokkal részletesebb információkat szerezhetünk ClickTale-lel és társaival
• Egy redesign esetén már tervezési fázisban szerezhetünk adatokat az Optimal méréseivel, jól összeállított felmérésekkel, nem kell lefejleszteni rosszul a honlapot hogy mérni tudjuk a GA-val hogy nem lett jó
• Muszáj hogy mögérakjuk a kvalitatív adatoknak a kvantitatív okokat - erre integrált megoldást a ClickTale nyújt valamelyest, de a hagyományos user test sem kikerülhető.

Alant a Frontend Meetupos előadásom diái, ill. a (hosszadalmas) szöveg amit nagyjából el szerettem volna vele mondani. 

Az általános vélemény az, hogy túl hosszú lett, ezt tényleg sajnálom, egy váratlan esemény miatt sokkal kevesebb időm volt készülni, és nekem rövidíteni nehéz a mondanivalót, nem hosszabbítani. 

Aztán az is igaz, hogy kevésbé az agilitásról szól: valójában egy "Szent SCRUM-os" rendszerben a UX elsődleges feladata az, hogy előkészítse mindazt, ami a SCRUM-hoz szükséges: a programozókat user story-kkal lássa el, összefüggő történet-halmazokat hozzon létre (epic-ek). Voltaképpen PO feladatot hajt végre... A fejlesztői kickstart meetingekből groomingok lesznek, a user testing pedig az iterációk feedbackjeit biztosítja. Ha valami technológiát ki kell próbálni concept-szinten, abból pedig Spike-ok lesznek.

Megtehettem volna, hogy a prezentáció végén lévő táblázattal kezdek, és elmondom mi micsoda: ez nem is lett volna negyed órával több. Ez is volt a terv...

De a veletek való beszélgetésekből az derült ki, hogy nem lenne így mit hazavinnetek: se komolyan vett SCRUM, se tényleges user-fókusz nincs sok helyen, emberek gondolnak dolgokat felületekről a saját ismereteik és belső megérzéseik alapján. 

Ezért gondoltam, hogy elhozom azt, hogy hogy lehet ezt a gondolkodást megváltoztatni, hogy lehet bevezetni az igazi UX gondolkodásmódot egy céghez. 

Erről szól ez a prezentáció.

"Milyen szoftvert használsz?", 

kérdezi egy kolléga, mint az informatikusok szokták, "papír, ceruza", válaszolom, és teszek egy suta utalást az asztalomon porosodó Rotring Profil rajztáblára. 

A UX egy eredendően humanista vállalkozás. Az emberről szól, az ember van a központban, annak problémáival,  korlátaival, és persze csodáival.

Nem a rajzlapon születik meg az interfész, az fejben van, egy történetet mesél el, s kell rezonálnia azokkal, akik majd egyszer azt valamikor, valamiért megnyitják talán. Egyetlen képben, s csak a lényeget - mint Radnóti.

Az elsődleges eszköz a lélegzetvisszafojtott hallgatás, ahogy kérdezed egy papírcetlire mutatva az épp kiválasztott tesztalanyak, "Szerinted itt meg lehet csinálni azt hogy...?", számolva az ezredmásodperceket, nézve a tekintetet, a szemrebbenést, miközben próbálsz nem létezni, nem befolyásolni, nem sugallni, te csak megfigyeled a világot.

S eszközöd még az elejtett félmondat, szitkozódás után előkapott jegyzetfüzet, ha valaki épp rosszat mond a termékedre, pedig használná, s mindaz a tudás, amit felhalmoztál arról, hogy működik az ember. 

S persze az, ahogy ezt magadon átszűröd, és próbálsz a saját hibáidon, saját mániáidon túllépni, szemrebbenés nélkül lenyelni a tagadást, amikor mást lát bele mint amit te gondoltál, a türelem, ahogy a homokvárad ellen magad hozta ellenfél után ismét alapjaiból építkezel.

Mert az eszköz te magad vagy. Ember vagy te is.

Már rég össze akartam szedni, milyen könyveket olvastam eddig UX-ből, készítettem egy tematikus listát.

Két dolog: egyfelől, ezek könyvek, nem internetes címek. Ettől még nagyrészüket internetes szolgáltatásokon keresztül (Kindle, SafarBooks, vagy a szerző saját kiadása) olvastam, legtöbbször legálisan.

Másfelől, ezeket olvastam, azaz a tartalmuk legalább felét átnéztem. Van 1-2 kivétel aminek nem olvastam ekkora részét de mégis fontos volt megemlíteni, és van néhány, aminél nem jutottam a végére, de 70%-ba végigolvastam. Néha a legunalmasabb könyveket olvastam fedéltől fedélig. 

Van még sok könyv, amit ide írhatnék, de ezek jutottak eszembe a lista írása közben. Kivettem azokat is, amik programozásismereteket feltételezek (Dijsktra Strukturált programozását, a Tiszta kódot, Coplien munkáit), így nem igényelnek informatikai előéletet :)

Alatta pedig szubjektív vélemény van, azt hiszem, egy blogon lehet ilyen is :)

Web

• Nielsen: Web-design (Designing Web Usability)
  Nielsen klasszikusával az volt mindig a bajom, hogy picit csapongó. Szid ezt-azt, de nincs egy konzisztens rendszer, amibe foglalva megmondaná a tutit. Az eredeti magyar kiadás van meg.
• Watrall & Siarto: Head First Web Design
  A jelenleg kapható talán legjobb bevezető webergonómiai könyv. 
• Lynch & Horton: Web Style Guide, 2nd Edition
  Én igazából ezt használtam legtöbbször Nielsen könyve helyett, ráadásul online elérhető, az új, harmadik kiadással együtt.
• Krug: Don't make me think
  Megmondom őszintén: egyszer olvastam, már elég későn (idén vagy tán tavaly), megvoltam nélküle, de jó bevezető könyv

Klasszikus ergonómia

• Raskin: The Humane Interface
  Raskin klasszikusa. A Műegyetem ergonómia képzése az én időmben kb. erre épített. Egyfelől zseniális, másfelől azért azt látni kell, hogy a Canon Cat nem lett valami nagy siker. Ti próbáltatok már használni Cat-ot, vagy eljátszottatok a gondolattal, tudnátok-e?
• Cooper, et al: About Face 3
  Cooper klasszikusa, aki az első oldalon kifejti, mennyire utálja a programozókat. Én meg Cooper stílusát, de ettől még zseniális gondolatok vannak a könyvben (pl. az iOS fájlszerkezetének elődje), és fontos kis trükkök
• Goodwin: Designing for the Digital Age
  Ez a UX bibliája. Valami 900 oldal (de legalábbis 700 felett), és olyan apró, nüansznyi dolgokról is szó van benne, hogy milyen típusú menedzser-kérdéssel mit kell kezdeni egy meetingen, a menedzser vélt szándékai szerint kategorizálva. Goodwin amúgy Cooperéknél írta a könyvet
• Rogers, Sharp, Preece: Interaction Design: Beyond Human-Computer Interaction
  Jó alapmű, részletesen leírja a folyamatot, de picit egyetemi jegyzet szagú
• Ginsburg: Designing the iPhone User Experience
  Zseniális könyv, amolyan DfDA light, és nem csak az iPhone-ról szól, teljes UX folyamatot ír le, az iPhone pusztán illusztráció.
• Moule: Killer UX Design
  A Designing the iPhone User Experience párja, hasonló munka, amolyan áttekintő.

Tervezési minták

• Tidwell: Designing Interfaces, 2nd Edition
  Tidwell zseniális összefoglaló munkája, bár egyre inkább megyünk át webre, de fontos hogy legyen egy papírszótárunk
• Scott & Neil: Designing web Interfaces
  A Tidwell-féle munka folytatása. A felosztás a webes layoutokról tetszik, a weben azonban sokkal szabadabban gondolkozunk (ezt se nem pozitív, se nem negatív értelemben nem szabad kezelni), így nem lehet olyan teljes mint a desktop párja
• Crumlish & Malone: Designing Social Interfaces
  Ezt én akartam megírni, talán épp ezért nem is szeretem annyira, és nem tartom teljesnek. Egy hasonlót - más szempontból - írtunk a MOKK-nak 2007 környékén
• Alexander: A Pattern Language
  Muszáj idesorolnom az első Design Pattern könyvet, 1977-ből. Megvan, fizikailag, bőrkötéses. Zseniális könyv, építészetről szól. A párjaival - ezekről még lesz szó - mindenképp kötelező háttérolvasmány

Kognitív ismeretek

• Johnson: Designing with the Mind in Mind
  Johnson zseniális összefoglaló könyve kognitív tervezésről, részletes, jól struktúrált
• Weinschenk: 100 Dolog... (100 Things Every Designer Needs to  Know About People)
  Azoknak, akiknek nincs ideje Johnson könyvét elolvasni, szintén jó, és Weinschenk legalább annyira alátámasztja a mondatait a kutatásokkal, mint Johnson
• Norman: Design of Everyday Things
  Norman klasszikusa, egyszerű elvekből épül fel, zseniális és nevettető példái vannak, néha már nehéz lenyomni emberek torkán, de ettől még kötelező

Tipográfia, gridek, vizuális ismeretek

• Tschichold: Die neue Typographie
  Bevallom férfiasan: nem sikerült teljes példányt találnom, összefoglalókat, és néhány tíz oldalas részleteket tudtam csak belőle olvasni, de mindenképp szeretnék belőle egy angol fordítást
• Bringhurst: The Elements of Typographic Style
  Inkább nyomtatásról szól, de hasznos könyv
• Lupton: Thinking With Type
  Zseniális, főleg mert fenn van online, ingyen. Ebben értettem meg a vizuális hierarchia lényegét
• Williams: The Non-Designers Design Book (Tervezz Bátran)
  Egy nagyon jó kezdő könyv, én ezzel kezdtem (az angol eredetivel, papíron, behozták Magyaországra), a magyar fordítás kissé felemás, de jó
• Müller-Brockmann: Grid System in Graphic Design
  M-B klasszikus könyve, mai napig érthető, és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. 
• Vinh: Ordering Disorder: Grid Principles for Web Design
  Zseniális kiegészítő könyv a klasszikushoz, segít keretbe helyezni a dolgot
• Lidwell, Holden, Butler: Universal Principles of Design
  Nem szeretem annyira, rendezetlennek, kissé össze-visszának találtam, de lehet, bennem a hiba
• Kadavy: Design for Hackers
  Zseniális könyv, sok-sok apró dolgot magyaráz el olyan kockáknak, mint én
• Sawahata: Color Harmony  Workbook 
• Sutton & Whelan: The Complete Color Harmony
  Minden Emotional Design projekthez előveszem, szerintem kötelező katalógus, de persze másnak van ehhez érzéke alapból, nekik valószínűleg nem kell. (A két könyv hasonló tartalmú, a második van meg egyszerűen elérhető formában)

Szakmai ábrázolástechnika

• Maksimchuk & Naiburg: UML Földi Halandóknak (UML for Mere Mortals)
  Ha nem érted, mi ez az UML-esdi, érdemes ezzel kezdeni. Rávezet az alapokra, az informatika saját felhasználó-orientált tervezési módszereire.
• Störrle: UML 2.0 (UML 2 für Studenten)
  Magyarországon sokan használjuk UML-bibliának, rengeteg probléma-megoldás párból áll. Itt azért nem mindig UX-jellegű problémákról van szó, technikai problémákról (pl. hogyan ábrázoljam, a rendszer hogyan van széttelepítve a fizikai gépek között), de ettől még fontos)
• Brown: Communicating Design
  A UX klasszikus szakkönyve. Brown 24-féle grafikát sorol fel a folyamatok ábrázolására, és a felette lévő két könyv még bemutat legalább egy tucatot, ami éppúgy érvényes, és éppúgy felhasználói folyamatok ábrázolásáról szól.
• Caddick & Cable: Communicating the User Experience
  Megvenni nem érdemes, 3-4 jó ábra van benne. 
• Documenting Software Architectures: Views and Beyond
  (Túl sokan írták) Ez is inkább informatikai tervezés, akkor érdemes használni, ha egy projekt/termék nagy
• Buxton: Sketching User Experiences: Getting the Design Right and the Right Design
  Nem szerettem annyira, de ettől még jó könyv, és kiolvastam elsőtől az utolsó oldalig. Lehet csak túl jól tudok programozni ahhoz, hogy szükségesnek érezzem, és túl sokat dolgoztam olyan ügyfelekkel, akik belekötnek mindenbe, ami nem pixelpontosan az lesz, amit a projekt végén látnak majd ("vázlat, értem, de így fog kinézni a végleges is?")

Történetmesélés és képregények

• McCloud: Making Comics (A képregény mestersége)
  Mások az első könyvre (Understanding Comics - A képregény felfedezése) esküsznek én valahogy a másodikra.Mindegy, McCloudot olvasni kell
• Cheng: See What I Mean
  Relatív új könyv, de én nagyon szeretem. Az első fejezet fordítását itt a blogon is megtalálod. 
• Bergström: Essentials of Visual Communication (Bevezetés a Vizuális Kommunikációba)
  Eléggé reklámgrafikáról szól, de hasznos az Emotional Design projektekhez.

Elmélet és filozófia

• Alexander: The Timeless Way of Building
  A Pattern Language párja, Alexander klasszikusa. Miért tervezünk így, mi az igazán fontos az építészetben, legyen az lakás, egyetem vagy épp egy weboldal? Erről az egyik legjobb munka a világegyetemben
• Alexander: The Nature Of Order
  A Timeless Way folytatása, 20 évvel későbbről, sokkal finomabb dolgokba belemenve, sok-sok év tapasztalatai, hogy mi nem működik mindabból, amit A Pattern Language felépített, és miért fontos a hozzáállás sokkal jobban, mint a minták
• Brooks: The Design of Design: Essays from a Computer Scientist
  Kevés olyan könyv van, amely kevésbé meghatározó az informatikában mint Brooks első könyve, a The Mythical Man-Month. Brooks ezen könyve kevésbé informatika-orientált, de hozzá kell tenni, valahol egy reflexió is az eredeti könyv óta eltelt 30 évről, így érdemes azt is elolvasni hozzá

Az egyik ok, amiért nem használok prezit még mindig, mert szeretek ura lenni a felületeknek, szeretek ura lenni a nézeteknek.

A legtöbb komoly dolog, amit csinálok (pl. ami ügyfélnek megy majd), úgy kezdődik, hogy egy kis időt eltöltök a környezet rendbetételével. 

Ez egy prezentáció esetén a grid kiszámolását jelenti. Még egyetlen sorom, kész ötletem nincs, de ezt már összerakom. Tudom, hogy papíron ennek utolsónak kéne jönnie, de segít rendbeszedni a gondolataimat  a látszólag mesterséges és felesleges szabályoknak való megfelelés: számomra a kényszerek a kreativitás igazi hajtórugói. 

A grid persze csak segédeszköz - nincs grid princípium, van viszont igazítási princípium (az oldal minden elemének igazodnia kell valamely más elemhez - magyarul a legérthetőbben a Tervezz Bátran! című könyvben részletezik). Nyilván ha valami egy gridre feszül rá, ha jól használjuk azt, az igazításnak kövekezményképp megfelel majd. 

Müller-Brockmann: Grid-rendszerek a grafikai tervezésben (1979) - az egyik első modern szakirodalom a témáról - figyeljük meg ahogy a függőleges tagolás is illeszkedik!

Ezért kértem el pl. egyik alkalommal a - ironikusan: pont a prezi oktatótermében lévő - projektor felbontását egy előadásomhoz.

A Nearby előadások gridje relatív egyszerű, és csak felezésre, harmadolásra alkalmas

Az OM.hu jelentéseinek már egy sokkal szigorúbb gridrendszernek kell megfelelniük.

Persze weboldal esetén már a Nearby gridje is sokkal szigorúbb

Akármit csinálunk, a felhasználó mindig látni fog valamit a képernyőn.

Bár lehet végtelen felületünk, a prezentációnk ettől még egy véges teret fog kitölteni, a véges mennyiségű információival. Ennek továbbra is kell, hogy alakja, viszonyrendszere legyen, akkor is, ha az egészet nézzük, akkor is, ha egy részletét.

Persze a képernyők ma már változnak. Van, akinek a monitora még 3:4 arányú, másoké már 16:9-es, de az is lehet, hogy egy kinyomtatott 1.414:1 arányú papírlapon nézik. Azt se tudhatjuk, a rendszer egyéb elemei (tálca, eszköztárak) mennyiben változtatják meg az arányainkat. Webre tervezni továbbra is nehéz.

A principiumok azonban nem: a ritmus, az egymáshoz vett relatív méret és távolság, az arányok, a relatív pozíciók valószínűleg mindig meghatározóak maradnak a befogadási élmény szempontjából, nem lehet megkerülni, nincs mit megkerülni rajtuk. 

Azt is el kell mondani, a Prezi sokat fejlődött kitalálása óta: én még hallgathattam olyan gondolatokat, hogy a "linearitás a múlté", ennek ma már írmagja sincs. Van viszont már level-of-detail kezelés, van valami képarány-választó gomb is benne, sőt, van benne egy négyzetrács is, bár azért ezekkel még mind-mind vannak problémáim. Persze az is lehet, hogy megszoktam a sokezer éves eszközöket, a véges papír adta korlátosság kreativitását. 

Jó kérdés, mi lesz a következő módja a rend és rendezettség kifejezésének. Mert néha jól jön, ha ez az üzenet, nem csak a befogadó, de az alkotó felé is.